Könnycseppek

Egyik kedvenc nyafognivalóm, hogy vannak emberek, akik azt képzelik, hogy ők és a saját bajaik a legfontosabbak egy másik ember életében. Nem tudják feldolgozni, hogy ez mennyire nincs így - és ebből kifolyóan visszaélnek más ember idejével. Szemléltetésként egy példa: hárman jönnek angolórára. Az egyik persze elalszik, módosítani kell az időpontot. Másik kettő hozzá igazodik. De még így is húsz perccel később jön. Az, hogy két embernek felülírta a napját, számára nem jelent semmit, a tanárnéniről már nem is beszélve, akinek még lenne hetvenhétféle saját dolga amellett, hogy a tanítványára vár. És tudom, hogy ennél még csak az a rosszabb, hogy ugyanez a srác fog jönni hozzám tanítási gyakorlatra. Nem tudom, hogy fogom kibírni a következő félévet.

Ide, 'vidékre' (ami NEM a fővárost jelenti, bár elég nagyváros ez is) éjjel egy táján érkezett meg várvavárt augusztus 20-dikai viharunk. Háromszor járta körül a házat - egyfolytában villámlott és dörgött, és miközben számolgattam a perceket, azon tanakodtam, hogy mikor csapja agyon a körtefát (merthogy az van az ablak alatt). De csak nem sikerült neki. Olyan negyed ötig tartott az égzengés, addig mindennel próbáltam szórakoztatni magam a sötétben, amikor is végre abbahagyta. És mielőtt még álomba tudtam volna merülni - megjött csodás nyári éjszakánk grammy-díjas zenei a bajnoka: a szúnyog. Szóval még kajtathattam is a sötétben szúnyogriasztó után, mivel egész nyáron ez az egyetlen szerencsétlen példány, amivel találkoztam. És ha még ez sem lett volna elég, nagyapa és a rádiója elintézte ma reggel a többit. Csak tudnám, miért kellett akkor megvenni a nyavalyás hallókészülékét egy vagyonért. Alvás összvissz vagy öt óra, egyórára jönnek a tanítványok, készülnöm kell. Meg csinálnom valamit a fürdőszobában ebből a rémálom fejemből, mert ha így állnék eléjük - többet se jönnének.

Persze ha nem az eső, akkor mondjuk egy jó kis egész délutános hasmenés akadályoz meg bennünket abban, hogy csendes baráti körben töltsük el a munkaszüneti nap csodás délutánját. Szóval grillezés az lesz, csak lehet, hogy kimaradok a munkarészéből, bokros teendőim miatt. Bár lehet, hogy ez nem is olyan rossz dolog?!

Hatvanadjára lett megkérdezve, hogy mi bajom van. Tulajdonképpen semmi (nyomja az időjós a fejem) - de ezekkel a szuggesztív gondolatokkal igyekszik mindenki elültetni, hogy valami bajom van. Hatvanadik 'Nincs semmi bajom' válasz után kérdező fél megsértődik, hogy nincs semmi bajom, akkor meg miért vágok ilyen arcot. Legközelebb kitalálok valamit. Hátha attól ő is boldogabb lesz.

Folyik belőlem minden - főleg a könnyek. Nem gondoltam, hogy terápiás céllal fogok létrehozni blogot, de most talán már eljutottam idáig. Az aktuális sírnivaló éppen az, hogy vasalnom kell, vasárnap délután, és semmi kedvem nincs hozzá. Akut fejfájás, holnap biztos esni fog, mert grillezni akarunk - szóval csupa depressziós gondolatok, a fő az optimizmus jegyében. Egyébként minden fillérem anyáméknak adtam - vagyis 56 éves álláskeresőknek - és jövő héten kénytelen leszek angol órákat adni, hogy be tudjam hozni a hátrányt. Meg különben is, van egy ronda fogam, amit ki kell húzatni a szájsebésszel. Mindjárt itt a szeptember, kezdődik az iskola és a tanítás, hurrá, szerintem a gyerekek sem 'várják' annyira, mint mi. De hát a lényeg, hogy mindennapi nyavalygásunkat ad meg nekünk ma.