Folyik belőlem minden - főleg a könnyek. Nem gondoltam, hogy terápiás céllal fogok létrehozni blogot, de most talán már eljutottam idáig. Az aktuális sírnivaló éppen az, hogy vasalnom kell, vasárnap délután, és semmi kedvem nincs hozzá. Akut fejfájás, holnap biztos esni fog, mert grillezni akarunk - szóval csupa depressziós gondolatok, a fő az optimizmus jegyében. Egyébként minden fillérem anyáméknak adtam - vagyis 56 éves álláskeresőknek - és jövő héten kénytelen leszek angol órákat adni, hogy be tudjam hozni a hátrányt. Meg különben is, van egy ronda fogam, amit ki kell húzatni a szájsebésszel. Mindjárt itt a szeptember, kezdődik az iskola és a tanítás, hurrá, szerintem a gyerekek sem 'várják' annyira, mint mi. De hát a lényeg, hogy mindennapi nyavalygásunkat ad meg nekünk ma.